KĂ©t kb. arasznyi tĂ©sztacsĂkot egymásra merĹ‘legesen helyezek el. A „fĂĽggĹ‘leges” irányĂşnak tűnĹ‘ szál kerĂĽl alulra – ez adja majd a stabil alapot.
A „fĂĽggĹ‘leges” tĂ©sztábĂłl egy hurkot hajtok Ăşgy, hogy az egyik vĂ©gĂ©t átemelem a vĂzszintes fölött, Ă©s visszahajtom magára. A "teteje" kerĂĽl Ăgy a hurok alsĂł rĂ©szĂ©re.
A vĂzszintes szálakat most Ă©n hajtom be ugyanĂgy – de most az kerĂĽl alulra, ami addig felĂĽl volt.MindkĂ©t oldalon megcsinálom, Ăgy szĂ©p, szimmetrikus minta kezd kialakulni.
A tésztaszálak középső szakaszán is ugyanazt a fonást alkalmazom, mint eddig. Így nem két különálló copfot kapok, hanem egy folyamatos, egységes fonatot.
Folytatom tovább - ami addig lent volt, most felĂĽlre kerĂĽl, csak Ăgy a szálak már egysĂ©ges fonatba rendezĹ‘dnek.
Amikor a szálak vĂ©gĂ©re Ă©rek, a maradĂ©k tĂ©sztavĂ©geket az eleje alá igazĂtom – Ăgy nem bomlik szĂ©t a fonat, Ă©s stabil lesz a forma. A befejezett fonatot enyhĂ©n meghajlĂtva kör alakĂşra formázom, a fonásvĂ©get diszkrĂ©ten alulra rejtem.A forma kĂ©sz – mehet kelesztĂ©sre, majd sĂĽtĂ©sre!